Finta József – a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-, kétszeres Ybl Miklós-díjas és Prima Primissima díjas – építész grafikáit és festményeit és könyveit bemutató kiállítás látható a Trafik Kör Kortárs Művészeti Egyesület utcabútorként és kiállítótérként funkcionáló épületében 2023. júniusában.












“Négy-öt éves korom családszerte csodált attrakciója volt, hogy a lovakat hátsó patájuknál kezdtem rajzolni, s lábukat-tomporukon-farkukon-hasukon-gerincükön, lobogó sörényükön át jutottam el táguló orrukig. Lehet, hogy egy avatott lélekbúvár már ekkor, e furcsán átfordított „menetrend” alapján meglátta volna bennem a Westend, a Bankcenter, a Rendőrségi Székház, s elsősorban persze az oly sokat bírált Duna Intercontinental ( a mai Marriott) „méretes” formáinak tervezőjét. Ám én ez időben, s majd mindegyik iskolás évemben többet foglalkoztam a verseléssel, mint a rajzzal, amellett, hogy e két játékom párosa végig kísérte egész gyermek- és kamaszkoromat. Hétéves lehettem, mikor nővérem meglepett Arany János balladáinak Zichy-illusztrálta kiadásával, s ez gyönyörű könyv életre szóló társam lett (a balladák zömét még ma is kívülről citálom, Zichy képei pedig szinte egyetemista koromig élesztői lettek festő-grafikus kedvemnek).
Tudatosan rajzolni Blaskó János, a kiváló festő és pedagógus biztatására kezdtem el, a Lónyai utcai Református Gimnáziumban, s az érettségi Közeledtével egyre határozottabb késztetést éreztem arra, hogy bejussak a Képzőművészeti Főiskolára.
Hogy miként, miért is kötöttem ki mégis ’53-ban a Műegyetem Építész Karán, külön történet; ám épp a kar Rajz Tanszéke volt az, amely nem engedte, hogy az egyetem akkortájt igen erős műszaki karaktere tompítsa –elaltassa ebbéli hajlamaimat.
Ha nincs ’56 forradalma, s a tanszék vezető professzorát ezt követően nem távolítják el posztjáról, talán végleg ott ragadok oktatóként.
Hogy mit nyertem, vagy vesztettem személyesen ezáltal ’56-tal, máig nem tudom eldönteni. De tudom, hogy akkor már jól rajzoltam, s azidőben tollrajzaim frissességét máig „visszavágyom”!
1958, azaz diplomázásom óta az ÉPÍTÉSZET teljesen magához béklyózott, életem meghatározó lényege lett, s bár építészként is a rajz, a rajz által vezetett, azzal párosult gondolkodás tervezési metódusom alapja, munkamódszerem (ha van ilyen) az örökös vázolás, s e vázolások által feltett kérdések – és persze a rájuk adottválaszok előre araszoló folyamata, amely elvezet tereim és formáim valóságáig.
A 60-as évek eleje-közepe óta szülöm útirajzaimat, néha csendesebb, néha már mániákus iramban és elszántsággal.
A VILÁG, amelye e rajzok készítése által fedezek fel, így lesz igazán az enyém. Az a néhány perces gyönyörű, feszült küzdelem, amelyet például Amiens, Rouen, Tours Katedrálisai előtt ülve vívok magammal, mint egy sokéves tervezési folyamat egyre fáradó öröme. S micsoda boldogság Santorini szikláit és fehér madárfészek-házait rajzolni, s rajzolni otthon, Erdélyben kalotaszegi dombokat, tornácos házakat, temetők pusztuló faragott fejfáit, négyfiatornyos templomokat a dombok hátán ülve, vagy házak karéjába húzódva. E rajzok nélkül fél-életem sem lenne, azt hiszem.
Ez a könyv erről szól – az építész és a grafikus tudathasadásosan is egy-lelkű cselekedeteiről, kusza firkákról és gondosan szerkesztett vonalhálókról, s verseimről, amelyek egykoron volt bőségek után, ma már alig-alig születnek, s arról, hogy ezt az önmaga pusztításába, gyötrésébe fordult világot csak némi humorral lehet túlélni (ezért és így születnek karikatúráim is). Bennem ugyan mindig, minden tettem igazságával, minőségével szemben él a kétely (ez apai örökségem), de „játékszenvedélyem” átsegít ezeken a görcsökön. Mert hiszem, hogy az építészet is játék (s persze szakma, tudomány, etika). A felnőtté válás csalódásos szomorúságai mindezidáig nem érintette meg; igyekszem gyermekkoromat – önnön határos végtelenemig kitágítani…
Számomra mindig kellett, hogy Valaki szeresse azt, amit csinálok (bizonytalanságaimon ezek a szeretetek segítenek át). Egykor Édesanyám volt az, aki fenntartás nélkül örült rajzaimnak, verseimnek; tőle feleségem vette át ezt a szerepet… Ezért hát, kettejüké ez a könyv! ” 2009. karácsony Finta József
A kiállítás rendezési terve:





