14. Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilon kurátori megbízatására készült pályázat.
Téma: Fundamentals / Alapelemek, Főkurátor: Rem Koolhaas
” Az Alapelemek egy olyan Biennále lesz, amely az építészetről és nem az építészekről fog szólni. Miután számos Biennále a kortárs ünnepléséről szólt, az Alapelemek a történetekre fókuszál majd, mint : azokra a szükséges / elmaradhatatlan építészeti elemekre, melyeket minden építész használ, használt bárhol is legyen és a nemzeti építészetek fejlődésére utal az utóbbi 100 évben.” – Rem Koolhaas
Világunk, legyen az a helyi vagy a globális világ, rétegekből tevődik össze. Ezek lehetnek párhuzamos vagy egymásután következők mint az idő, a tér, a társadalom a kultúra ( nyelv irodalom, zene, tánc )vagy épp a történelem szintjei. Ezekkel a mindig is együtt élő, és nélkülük nem létező réteg: az építészet.
A velencei magyar pavilonban ezeket szeretnénk megmutatni. A mi száz év alatt lerakódott rétegeinket. Merész vállalkozás. Dokumentatív prezentáció helyett inkább érzéseket keltve szeretnénk bemutatni a saját, közép-kelet európai – a sokszor megrázó és sorsfordító korszakokon átívelő – formálódásunkat.
Egy formai alapelemet, a kockát hívjuk ehhez segítségül. A kockák szimbolikus értelemben lelkünk, világunk vetületei. A térben haladva ez a geometriai univerzum először gazdag harmóniában áll, ezen átjutva hirtelen eltűnik – üresség érzése kerekedik felül. Átfordulva, egymásutániságuk kezdetben ritmikus de egy idő után monotonná válik. Nem is tudnánk hol van a vége, ha egyszer csak nem következne egy újabb fordulat ahogy túl jutunk az apszison. Itt újra az univerzum egy gazdag harmóniáját élhetjük át. Történelmi rétegek.
A kockák ugyanakkor titkos kincses ládák is. A bennük lévő fény képeket világít meg és hív életre az egyes korokból. Arcok,
életképek, jelenetek, amik érzést, vágyat, szenvedést, örömöt, szeretetet fejeznek ki. Társadalmi réteg.
A kockák eltérő magasságban lebegnek, attól függően, hogy az adott kor mennyire volt a „mienk” vagy épp mennyire állt tőlünk távol. A „saját” érzésének rétege.
.
.
Ezek a rétegek az érzelmi hátteret alkotják, a hangsúlyt viszont az építészet formálódásának mikéntje adja. Magyarország sajátos sorsát 5 időintervallumban vizsgáljuk ( 1914-1929; 1930-1947; 1947-1968; 1969-1989; 1990-2014 ).A nagyméretű kockára vetített képeken az adott korszakokhoz tartozó felnagyított homlokzati és épületszerkezeti részletek peregnek gyors egymásutánban zenei aláfestéssel.
Az öt korszakon keresztül kizárólag a lakóépületet vizsgáljuk, hiszen ezen az épülettípuson követhető leginkább nyomon a sajátos magyar jelleg folytonosan. A kiemelt réteg, az építészet rétege.
A kiállítás a látogató előtt feltárja a magyar lakóépülethez köthető sokszor igen gazdag formakincs alakulását. A tárlat erősítő hatással bír – talán nem is minden ízében ismert – identitásunkat meghatározó építészeti értékeinek életben tartására.
.
TRAFIK KÖR 