MARINKA LIMAT

Marinka Limat képzőművész “A TALÁLKOZÁS MŰVÉSZETE” című filmjének bemutató kiállítása látható a Trafik Kör Kortárs Művészeti Pontban 2022.08.17.-08.30-ig.

Marinka Limat, svájci performansz művész, Kasseltől Athénig sétált, hogy fizikai kapcsolatot teremtsen a két helyszín között….A hosszútávú perfomansz (mind időben, mind térben) a hangsúlyt a köztességre, a megtett útra helyezi. Az út közben megismert emberekre fókuszál, sőt az útközben változó önmagára és az útját keresztezőkre is.
Áthaladó idegenként, a művész kapcsolatot teremt a helyiekkel, szálláshelyet, kávét vagy csupán útbaigazítást kérve. Az ezekhez hasonló ürügyekkel kapcsolatot teremtve, Marinka Limat felfedezi a hétköznapi szituációkban rejlő művészi szépséget. Feltárja a tiszta emberi interakciók mögött húzódó művészetet, vizsgálja az ezekben rejlő törvényszerűségeket, amiket performansz művében a néző elé tár, létrehozva „A találkozás művészete” című alkotását.

Útja során a művész sokféleképpen tapasztalhatja meg mindezt: Minden találkozás különleges és eltérő. Megismételhetetlen. Bizonyos találkozások nem működőképesek, mások elmaradtak, és bizonyos esetben a találkozás elkerülése a jobb megoldás. Egyik találkozást a másik után tapasztalva, a művész egyre jobban megismeri azokat a feltétel-rendszereket, amelyek múlékony művészi munkásságát meghatározzák. Marinka Limat filmje magával ragadja a nézőt, útitársa lehet a művész által végig járt útnak. Ez nem egy fényűző utazás, és a néző néha még kételkedhet is a küldetésben. De a találkozások minden árnyalatának kiszolgáltatott – a legőszintébb szándék által vezérelt művész – lépésről lépésre tárja fel az alapvető emberi tulajdonságokat, művészi kontextusba helyezve. Találkozás találkozást követve, egyre több bizonyíték tárul elénk arra vonatkozóan, hogy mindig lehetséges még valami más, még valami különleges.

A film előzménye: „Művészet-Zarándok-Utazás” című filmje
A film egy trilógia, művészeti zarándokút a kortárs művészet epicentrumai között. Az alap koncepciója az alkotásnak, hogy a zarándokút fogalmát a vallásos keretrendszerből átültesse a kortárs művészetébe. Ez a perspektíva váltás három utat eredményezett, összesen több mint ezer megtett kilométer Európa szerte, útba ejtve különböző galériákat, műtermeket, múzeumokat. Az első út 2013-ban Fribourg és Berlin közötti, a második 2015-ben Morat és a Velencei Biennálé közötti, mint fizikai kapcsolat a két város között. Számtalan beszélgetésre került sor az út alatt, profikkal, amatőrökkel és általában véve laikusokkal, több mint tíz európai országot érintve, Marinka Limat jelen performansz alkotásában foglalta mindezt össze, melynek címe A TALÁLKOZÁS MŰVÉSZETE.

A Ludwig Múzeum 2022. december 7-én, szerdán 18 órakor kezdődő filmvetítésére a belépés ingyenes de regisztrációhoz kötött.

A TALÁLKOZÁS MŰVÉSZETE Marinka Limat filmje
29′ | Switzerland | 2022, FDEe, 29min.
Producer: DOKMOBILE + Marinka Limat

Szinopszis: A művészet útján járva, meglepő találkozások adódhatnak. Művészeti zarándokútján Kasseltől Athénig, Marinka Limat „találkozásokat” gyűjtött. Az út során ismeretlen emberekkel kerül kapcsolatba. Minden találkozás egyedi és különböző. Megismételhetetlenek. Értékes pillanatokat tapasztalhatott meg útja során, melyet tovább vihet magával. Bizonyos találkozások nem működőképesek, mások elmaradtak, és bizonyos esetben a találkozás elkerülése a jobb megoldás. Marinka Limat mozgóképpel kifejezett ódája a találkozáshoz, a néző betekintést nyerhet egy zarándokút elveszett, köztes helyeibe, a közös öröm rejtett pontjaiba, és új szemszögből csodálkozhat rá a performansz művészetre.

Marinka Limat MediaKit English | Download

Marinka Limat – rendező, operatőr
Performansz művészként az interperszonálisra, a személyes kapcsolatokra összpontosít. A találkozás művészete című alkotása, a performanszművészet határait feszegeti: hosszú utat tesz meg a művészet nevében („Kunst-Pilger-Reisen”), vagy művészetet csempész az emberek hétköznapjaiba („ESCALE”). Limat a Berlini Művészeti Egyetemen tanult. A „Kunst-Pilger-Reise 3” performansz alkotása záró projektje, hogy „A találkozás művészete” című alkotását a 2017-es útja során megismert alkotóközösségek bemutatják 2022-ben.

Helyszínek:
August, 9 Nišville, International Jazz Theater Festival, Niš, Serbia (+Artist Talk)
August, 11–21 Trafik Kör, Dabas, Hungary
August, 17 U10 Art Space, Belgrad, Serbia (+Artist Talk)
August, 29 Wisedog, Larissa, Greece
September Flatgallery, Bratislava, Slovakia
November Termokiss, Pristina, Kosovo
Stadtmuseum Döbeln, Germany
Hefter galéria és Stúdió, Pannonhalma, Hungary
Regionální muzeum v Teplicích (Czech Republic)
Denkmalschmiede Höfgen
Grimma-Kaditzsch (Germany)
Ludwig Museum, Budapest (Hungary)
Savremena galerija Subotica (Serbia)

A találkozás gyakorlatáról
André Vladimir Heiz kutató és teoretikus interjúja Marinka Limat performansz művésszel

AVH: Marinka Limat, performanszművészként „művészeti zarándoklatokra” vállalkozik. Körbejárja a világot, és találkozásokat gyűjt, ha jól értem. Mit értesz ezalatt?
ML: A találkozás számomra a pillanat, amit nem lehet megragadni. Ez valami köztes állapot: a közöttünk lévő tér. Teljesen lenyűgöz, mert soha sem tudhatja az ember hova vezet. Egyszerűen csak ott kell lenned, jelen kell lenne teljesen a másik személlyel kapcsolatot teremtve. Ez az ami foglalkoztat.

A találkozások a gyakorlatban?
Igen, a találkozások gyakorlata. Több éve foglalkoztat. Ezt kutatom jelenleg is.

Hogyan kezdődik? Mi a kiváltója egy találkozásnak?
Vizuálisan érzékeny ember vagyok. Figyelem a környezetem, és ami felkelti az érdeklődésem megragadom, és utána járok.

Van előérzeted egy-egy találkozása alkalmával?
Igen, azt gondolom van. Ha történik valami, érzem. Teljesen jelen vagyok, figyelem a testbeszédet az adott szituációban. Ez ad értelmet számomra az adott helyzetben. Alapvetően nyitottan állok az emberekhez, és kíváncsi vagyok rájuk.

Keresgélsz és gyűjtögetsz, zarándok utakat teszel meg, hogy megtapasztald és átéld a „találkozásokat”. Ez is egyfajta kutatás, hogy mindent megtudj ezekről a találkozásokról. Milyen szerepet játszanak ezek?
Ezek a főszereplők. Nélkülük semmi nem történne, ahogy nélkülem sem.

A zarándokutakon ki kell provokálnod ezeket a találkozásokat. Hogyan történik ez? Mit csinálsz, hogy ezek a találkozások valami, mondhatni szentté váljanak, ezt zarándokútnak hívják, és valami ilyesmit nyit meg az emberek között, ami különösen lenyűgöz?
Pontosan. Valamilyen érzést ki kell váltanom, ki kell provokálnom. Ha nem teszek semmit, sokkal kevesebb történt volna meg. Természetesen nem csak én kezdeményeztem. Volt, hogy engem szólítottak meg, mivel láttak egy nőt egyedül túrázni, kék kezeslábasban, egy nehéz hátizsákkal. A felbukkanásom már önmagában vicces vagy különleges esemény volt. Az a pillanat amikor a másik emberrel kapcsolatba kerülök, igazán akkor kezdődik el a munkám. A mindennapi élet egy bizonyos pillanatában, ezzel a bizonyos emberrel. Amit én is keresek, az a meglepetés, hogy sohasem tudhatod előre, hogy a másik ember hogyan fog reagálni, mit fog mondani.

Akármilyen spontánnak is tűnik, a találkozás maga egy játék, nagyon tiszta szabályokkal, nem igaz? Miközben hallgatlak, nem tűnik egyszerűen spontánnak.
Szerintem ez a spontaneitás és a nyitottság összejátéka. Az embereknek jól kell érezniük magukat az adott szituációban, természetesnek kell lennie, különben nem működik. Senkire nem erőltetheted rá a dolgot.

Eddig a spontaneitásban voltunk, a találkozások bűvöletében, amiket kiváltasz, felfedezel, tapasztalsz. Ez hozza létre az egészet. Mit hagy maga után?
Nagyon sok benyomás ért. Ezt az anyagot felhasználva vissza tudok menni, alkotni. Vannak kézzel fogható nyomai is, mint például a zarándok útlevél, és egy művész könyv. A tárgyak jobban megfoghatók, mint ez az anyagtalan utazás.

Már értem mi a találkozás varázsa. Mi lenne a nem-találkozásé? Létezik jó találkozás és rossz találkozás?
Persze. Vannak elmulasztott találkozások és félresikerültek. Például, kapok egy címet egy illetőhöz, akiről azt mondták, hogy érdekes személyiség. Ekkor tele vagyok várakozással, de amikor odaérek az illető nincs otthon, vagy nincs ideje rám.

Csalódás.
Nem lehet erőltetni. Ha az illető nem érdeklődő, nincs ideje az is egyfajta találkozás, még ha nem is volt elmélyült. Ez is egyfajta „együttlét”. Sokféle pillanat létezik. Soha nem tudhatod, hogy alakul, mindig dolgozni kell rajta. Soha nincs az az érzésed, hogy rendben, már tudom, hogy működik.

Lehetséges, hogy minden találkozás kicsit elképzelhetetlen?
A találkozások továbbra is elkísérnek. Még mindig érdekelnek. A művészeti zarándokút egy trilógia volt, nem fogom megismételni ezt a koncepciót. De a mozgás, test, emberi létezés, interakció, utazás még mindig érdekel. És készítem elő a következő projektet.
Gyönyörűen hangzik. Néha a „nyersanyag” kifejezést használtad. Nyersanyag, a találkozások, a test, a mozgás, a cél az átalakulás? Ez lesz a következő projekt?
Igen, a művészeti zarándokút olyan, mint egy kiindulási pont, egy alap. Azt is kijelenthetem, hogy én, mint művész „újra születtem” a zarándokút által. Aztán következik az elmélyülés, a továbbfejlődés. Szóval a következő projekt már kezd letisztulni, már pár éve dolgozom rajta, de először be kell fejeznem ezt a bizonyos alapot.

Tehát jelenleg a az összegyűjtött, gazdag benyomások feldolgozásán dolgozol, felidézed, és ebből talán egy új projekt fog születni.
Igen.

Várjuk!

The artist talk was held on 31th October 31, 2019 at Schwobhaus Berne. The paragraphs extraxted form the transcript of the video recording ( Talk in German language )

Tekintse meg a videót!

On the Practise of Encountering
Marinka Limat interviewed by André Vladimir Heiz, researcher and theoretician

André Vladimir Heiz: Marinka Limat, as a performance artist you undertake “art pilgrimages”. You walk around the world and you collect encounters, if I got that right. What do you understand by this?

Marinka Limat: Encounters are for me a moment that cannot be grasped. It is something in between: In the space between us. It also fascinates me because I don’t know where it leads to. You just have to be there, be fully present and be there with the other person. That is my practice, my work, and this is what fascinates me.

André Vladimir Heiz: A Practice of encounters?
Marinka Limat: Yes, a practice of encounters. For several years, I have been at it. And I am also investigating this moment.

André Vladimir Heiz: How does it begin? What is a trigger for an instantaneous encounter?
Marinka Limat: I am a visual person, and I am very sensitive. I am looking at my surroundings, I am perceiving, attentive and then, when someone attracts my interest and I notice that something could take place, then I go for it.

André Vladimir Heiz: Is there a premonition, a pre-feeling? A sensation for the encounter?
Marinka Limat: Yes, I think so. When something takes place, I feel it. I am completely embodied, listen to the body signals in response to the situation. This gives me a sense for the situation.

André Vladimir Heiz: If I listen to you precisely, I get the impression that the encounter is already taking place in your body beforehand. That you have a sensation, or when you say a feeling, how does it set in?
Marinka Limat: Probably, due to a general attitude: I am searching, I look at the people in the streets. I think I have a certain openness. Perhaps this is it: a curiosity for the other.

André Vladimir Heiz: You are searching and collecting, you are making pilgrimages to experience and test these encounters…It is also a kind of research project to find out everything about these encounters. What role do then the others play?
Marinka Limat: They are the protagonists. Without them, nothing would happen, I need the counterpart, so that an encounter can take place. They are the protagonists, we are both the protagonists of this particular moment.

André Vladimir Heiz: On your pilgrimages, you have to provoke these encounters. How does that happen? What do you do that these encounters become something, you could say, sacred, it’s called a pilgrimage journey, and it opens up something like that, between people, that is particularly fascinating you?

Marinka Limat: Exactly, right. I have to trigger something, provoke something. It is the person who simultaneously triggers the encounter and receives the contact. It is a “one to one”. If I had done nothing, probably much less would have happened. Sure, I am not only the person who starts and triggers something. There were also people who approached me since you see a woman, hiking, alone in a blue overall, carrying a heavy backpack. My appearance was already funny or extraordinary… Where I see my work starting is really confronting the other person and plunging me into the interaction. In this particular moment of everyday’s life and with this particular person. What I’m also looking for is to be surprised – you never know how the other person is going to react, what she or he is going to say…

André Vladimir Heiz: But as spontaneous as it sounds, these encounters are a play, with very clear rules, aren›t they? When I listen to you, it doesn’t sound to be so simply spontaneous?

Marinka Limat: I think it’s an interplay of spontaneity and the intention of a clear mind. People have to feel comfortable, it has to pass natural, organic, otherwise it doesn’t work at all. You can’t force anyone.

André Vladimir Heiz: So far we have been in the spontaneity, we have been in the magic of the encounters that you trigger, that you experience, that you explore. That creates this whole. What does it leave behind?

Marinka Limat: A lot of impressions stored in my body. This material I can use, I can go back to it and create. There are also more tangible traces of these journeys, like pilgrim›s passports and an artist book. Objects are more accessible than this immaterial journey.

André Vladimir Heiz: I imagine that the encounters, are the light that sprinkle on the water. Could this image be true?
Marinka Limat: Very beautiful. Yes, it is.

André Vladimir Heiz: Does it fit your image of thinking about artistic events, about their approaches to encounters?

Marinka Limat:The encounters have given me a lot of courage and strength to continue and move forward. It’s always such a surprise. You never know, and then this not knowing, it also makes you thirsty. Thirsty for such moments.

André Vladimir Heiz: It is that when you meet and relate to these encounters, and you allow yourself to do so, also these encounters, then you become, if I understand you correctly, of motivation, this going in the flow.
Marinka Limat: I think it is both. It’s motivation and also purpose.

André Vladimir Heiz: When you talk about art, something comes up against you, it would be if you wanted to check whether art, as it is understood today, is at all ready for such encounters? Is that right?
Marinka Limat: Yes, exactly. For me, art, a place where everything should be or is free, ideally. I would like to check here, too, perhaps, whether it is true or not. Exactly.

André Vladimir Heiz: Excuse me, but your encounters show, yes, of transience, of interactions, of experiencing something together is indeed a play, but it is not free. The word encounter already implies that two people, at least two, meet. And you have told very beautifully what you do, so that this event takes place. But freedom, I don’t understand the term.
Marinka Limat: So, it’s a clear setting, I have an intention, I have thought about it quite well, and then I do this action. But then, for me, what happens in between is an experience of freedom, because that moment actually belongs to only two people, you don’t have to pay for it, and it’s unique, a kind of ephemeral, maybe free in that sense. No one can verify what exactly it was like, nor can they
really comprehend it….

André Vladimir Heiz: Yes, there is no observer. I understand that very well. I understand also, by now, what you mean by the “magic” of encounter. What would be a non-encounter? Is there good encounter and bad
encounter?
Marinka Limat: Sure. There are missed encounters and miscounters. For example, I get an address of a person, I am told you should go there because there is an exciting person. Then I am full of expectations and I go there and the person is not there or has no time. Or then I think oh, sh….

André Vladimir Heiz: Disappointment.
Marinka Limat: I take it as it comes. You can’t force it. If a person isn’t interested, doesn’t have time, or turns away, it’s also an encounter, even though it wasn’t really engaging. It is also a kind of “together”. There have been very different moments. It always brings energy because it… never quite works out, you
always have to work on it. It’s never: “Ok – now I know how it works”.

André Vladimir Heiz: Could it be that every encounter is a bit unimaginable? That’s not quite a ride? That is in this sparkle, as you say, something remains, and others outside, does not occur… The field that you have opened up shows that we are in mutual and mutually connecting moments, namely the immediacy, the magic of intimacy and the possibility of openness, the encounter as a play and the medial realisation. What do you do with the encounters and from them? Do you hope for more or what do you take in hand?

Marinka Limat: The encounters will continue to accompany me. It still interests me. The art pilgrimage was a trilogy, I will not repeat this concept. But movement, body, human being, interaction, travel, I’m still at it. And so prepare a next project.

André Vladimir Heiz: It sounds beautiful. Sometime you used the term “raw material”. Raw material, the encounters, the body, the encounters, the movement, is the goal of transformation? Is it then the next project?
Marinka Limat: Yes. The art pilgrimage is like a basis. I also say that I am as an artist “reborn” through the art pilgrimage. Then comes a deepening, a further development. So the next project is pretty clear, it’s been on my mind for several years. But first I have to complete this base.

André Vladimir Heiz: So you are working on processing the wealth of impressions, that you have gathered, now, reviving it, and from that perhaps a new project will emerge as a rebirth or revitalisation. Marinka Limat: Yes, yes.
André Vladimir Heiz: We are really looking forward to that!