ANGELINA & TAISIA GRADIL

UKRAJNA ÚJ VALÓSÁGA címmel nyílt tárlat a Trafik Kortárs Művészeti Pontban 2022. november 14-én. Az építész testvérpár alkotása december közepéig látható az utcabútorként funkcionáló Trafik épületében. Zenei aláfestésként a látványt kíséri a hangszórókból hallható KVITKA TSYSYK című ukrán népdal, altatódal.

ANGELINA GRADIL

“Az ukrajnai Szumiban születtem. A Harkivi Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végeztem. A háború első 3 hetét a bekerített, folyamatos tűz alatt lévő Szumiban töltöttem.

Mit érez az ember egy háborúban, mikor egyszer csak egyik napról a másikra a pusztítás közepén találja magát? Az aki addig, február 24-ig, élte egyszerű hétköznapi életét, tette mindennapi dolgát.

Az első a szívbe hasító zsigeri félelem. Aztán az elhagyatottság, az igazságtalan irracionális események okozta sokk nyomasztó érzése. De a leggyötrőbb a gyermekem iránt érzett aggodalom és értetlenség, hogy miért kell ezt Neki átélnie?

Teljesen abszurd az, hogy a XXI.század civilizált társadalmában kialakulhat egy ilyen helyzet.

Az illusztrációim a gyerekek elvesztésétől való félelmet és az okozott traumát mutatják be. Ezt a szörnyű helyzetet senkinek nem kellene átélnie. A veszteség ma szinte minden ukrán embert érint, családok szétválása, a szülőváros, az otthon elvesztése, vagy a halál miatt. Egy anya mindent meg akar tenni, annak érdekében, hogy megvédje gyermekét a háború borzalmaitól. Amivel az ukrán gyerekek szembesülnek ma – nap mint nap – azt egyiküknek sem lenne szabad látnia.

A grafikáimban megjelenő alakoknál a kezek kidolgozására tettem a hangsúlyt, ami a cselekvés szimbóluma. Mit tehetünk ilyen nehéz körülmények között.

Mert nem törődhetünk bele és nem kerülhetünk apátiába. Megtehetjük, hogy karunkba zárjuk gyermekünket kitéve magunkat a fenyegető veszélynek, vagy egy hátizsákkal elmenekülünk a túlélés reményében a háború borzalmai elől. Egyetlen gyermeknek sem lenne szabad átélnie, a ma Ukrajnában zajló kegyetlen valóságot.”

TAISIA GRADIL

“Az ukrajnai Szumiban születettem. A Harkivi Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végzetem. A háború első 5 napját a tűzérségi tűz alatt lévő Harkiv városában, óvóhelyen töltöttem. Ezt követő 4 hetet pedig Poltavában, barátaimnál elszállásolva.

Amikor a félelem, a fájdalom és a kétségbeesés érzését próbáltam megfogalmazni, egy sötét nehéz ködszerű anyag képe formálódott meg bennem. Talán egy nagy, arctalan félelmetes fenevad, ami beborít mindent. A vele való küzdelem egy nekifeszülő emberi alakban testesül meg, ami a fény, a jóság és a bátorság szimbóluma, kifejezi a küzdelmet, a belső erőt és az ellenállást. A sötét, destruktív erő könyörtelenül tör az életre, de a bátorság és az élni akarás ellenállhatatlanul száll szembe vele.”


ALTATÓDAL – KVITKA TSYSYK Ukrán népdal

Jaj, az álom az
ablakok közelében jár,
És szunyókál-a tutaj körül.
Megkérdezi az alvás az álmot:
És hol töltjük az éjszakát?

Ahol meleg a kis házikó,
Ahol aprócska a kisbaba
Oda megyünk éjszakázni,
És elringatni a kisbabát.

Jaj, a macskára a dorombolás,
A babára a szunyókálás,
A macska dorombolni fog,
A baba aludni fog.

( nem hivatalos fordítás )

Україна. Почуття нової реальності.

Що відчуває людина на цій війні? Перебуваючи в епіцентрі знищення простих жителів, які до цього, до 24 го лютого, жили простим буденним життям? Перше, це, звісно, страх , дуже сильний звіриний страх. Відчуття приреченості, покинутості, несправедливості, ірраціональності подій, шоку.  Та найсильнішого страху за дітей, не розуміння чому саме наші діти повинні це проходити. Просто через абсурдну в 21 сторіччі річ – війну. 

На ілюстраціях зображені відчуття втрати, травми, почуття дітей у цих жахливих умовах, які ніхто не має переживати, тим паче діти. Втрата це трагедія, яку відчув практично кожен українець. Через розділення сімей, через втрату спогадів, свого рідного міста, родового будинку, або через смерть. Коли ти мати, ти хочеш будь-що уберегти свою маленьку дитину щоб вона не бачила жахіть війни. Жодна дитина не повинна бачити того що бачать українські діти кожен день. 

Графічне концентрування на руках це символ дії,  ЩО ми можемо зробити за тяжких обставин, бо ми мусимо щось робити, а не піддаватися на апатію і шок. Або обійняти міцно того кого можемо втратити, або намагатися піклуванням уберегти своїх дітей, бо жодна дитина не заслуговує проживати війну.  Або брати рюкзак і тікати від війни.

Граділь Ангеліна. Народилася в м. Суми, Україна. Навчалася на архітектурному факультеті в Університеті будівництва та архітектури в м. Харків, Україна. Провела в заблокованому місті під обстрілами перші 3 тижні війни.

Коли страх, біль і розпач набувають форми, вона втілюється у потік важкої енергії. Немов великого, безликого лякаючого звіра. У боротьбі з ним завжди протистоїть світло, добро та сміливість. Маленька людина символізує власну боротьбу та внутрішне протистояння.Чорна, темна та руйнуючи сила безжалісно знищує життя. Але сміливість та жага до життя продовжує боротьбу зі страхом та відчаєм.

Граділь Таїсія. Народилася в м. Суми, Україна. Навчалася на архітектурному факультеті в Університеті будівництва та архітектури в м. Харків, Україна. Провела перші дні війни війни в місті Харкові, де відбувалися активні бойові дії.

Пісня | Квітка Цісик «Колискова» Народна українська пісня.

Ой ходить сон коло вікон,
А дрімота — коло плота.
Питається сон дрімоти:
А де будем ночувати?

Де хатонька теплесенька,
Де дитина малесенька,
Туди підем ночувати,
І дитину колисати.

Ой на кота та воркота,
На дитину та дрімота,
Котик буде воркотати,
Дитинонька буде спати.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s