A SZAKRÁLIS HELYEK ÜZENETE, ÉS SZEREPE MA
„A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér, ha csak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal határolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható és alakja körzővel és vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs belőle több, mint ez az egy. A térnek képlete, a helynek géniusza van. A hely nemcsak az, ahol a dolgok vannak két egyforma hely éppúgy nincs, mint megismétlődő pillanat.” Hamvas Béla
A szakrális helyek szerepe nem más, mint az érzelmi kötődések kialakítása és annak gyakorlása, üzenete pedig, hogy ebben az erősen virtualizálódó világban megmaradjon a mentális kapcsolat a természettel.
Egy szent hely építészeti megfogalmazása nagy felelősséget jelent, mert nem csak a ma emberét, hanem a jövő generációt is érthető „nyelven” kell megszólítania, mégpedig úgy, hogy az eredendő szakralitás ne sérüljön.
A ROMKÁPOLNA TÖRTÉNETE
A templom alapítója és építője Siménfalvi Székely József ( Sári, 1865. március 19. – Borzaspuszta, 1942. szeptember 27.) szülőfaluja jegyzője volt 1900 és 1915 között. Az építésre a 23 évesen hősi halált halt Kázmér fia emléke sarkallta, aki az első világháború egyik csatájában, Szokolikinél szerzett sérülésébe halt bele.
Székely József kifejezett szándéka szerint a birtokán létrehozott kegyhely segítségével „a művelődés és Istenfélelem szent érzésében nevelődjenek és növekedjenek kicsik és nagyok egyaránt”.
A templomot Kerekes József pestszenterzsébeti kőműves 1936. június 8-án kezdte el építeni, szeptemberben pedig már be is fejezte a munkálatokat. Székely József 1936. augusztus 20-án a templom részére országzászlót, Bugyi település római katolikus egyházközségnek pedig a birtokából ötven hold földet adományozott a templom fenntartására. A frissen megépült vallási helyet 1936. október 29-én Vedres Béla pestújhelyi apátplébános szentelte fel. Székely József kérésére feleségét – Pártos Hermint – és fiát – Székely Kázmért – a Fiumei úti sírkertben, a nagyszülőket – Székely Mihályt és Bordossy Borbálát – a sári temetőben 1936. október 20-án exhumálták, majd a templomszentelés napján ünnepélyes keretek közt helyezték el valamennyiüket a Borzashegyi templom családi kriptájában.
Templomépítő tevékenységéért Székely József ezen a napon vehette át XI.Piusz pápa „Pro Ecclesia et Pontifice” kitüntetését. Magát az alapítót 1942-ben temették.
A II. világháború alatt a templomot feldúlták, a kriptát kifosztották, a család tagjainak koporsóit pedig kiforgatták. A háború után a templom harangjai eltűntek, az államosítások után aztán teljes volt a pusztítás. Az 1980-as évek végére csak a betonból készült oldalfalak, a főbejárat és a szentély alatti kripta maradt meg. Suhajda Péter a borzaspusztai templom utolsó harangozójának leszármazottja az időtájt Medjugorjében volt és azzal az “üzenettel” tért haza, hogy vegye gondjaiba elhagyatott romot. Megszervezte az elérhető maradványok összegyűjtését és a templom melletti felszentelt kis sírkertben Székely József és Suhajda Mátyás családtagjait újra temették. A templomrom környezetét azóta újabb generációk tartják rendben és sűrűn látogatott kegyhellyé vált.
EGY KORTÁRS ÉPÍTÉSZETI VÁLASZ
A 2018-ban készült felújítási terv alapvetése az volt, hogy a megmaradt falakat egy markáns, erős egységet szimbolizáló lefedéssel védjük meg az időjárás hatásaitól. Az acél, mint a kortárs építészet gyakran használt anyaga nem csak a vízelvezetés funkcióját látja el, hanem egy olyan összefüggő kontúrt alkot a rom falai körül ami a templom történetének mementóját őrzi és kifejezi a generációkon átívelő üzenet védelmét. A hátsó apszisban a transzparens üveg kompozíció, pedig a hely transzcendentális szerepét jeleníti meg, kapcsolatot teremtve így ég és föld között képviselve ezzel építőjének emlékét és szándékának nemességét.
Nincsenek díszítések csak jelképes gesztusok, hagyva ezzel mintegy szoborként szabadon érvényesülni a templom megmaradt falait. A felvezető lépcső acél felülete elkülönülve jelenik meg az eredeti tömbtől és veszi át annak funkcióját, míg a markáns, de mégis áttört kapuzati keret újra értelmezi a templom bejáratát. A lamellák között elhelyezett, rétegelt üvegből készült aszimmetrikus kereszt jelzi a hely szakrális mivoltát és abban az egyház szerepét. A szentélyben egy teljesen egyszerű hasáb forma oltár van, amin a szent család glóriáinak szimbolikus megjelenése képviseli a templom védelmezőjét, Szent Józsefet.
Az idők során a rom kápolna zarándok hellyé vált így, hogy az eredeti szakralitás megmaradjon úgy kellett megfogalmazni az építészeti választ, hogy az egyaránt érthető legyen a ma illetve a jövő generációk számára.
Koncepció | Építészeti terv: Ligetvári István – Ligetvári Dorottya Sára építészek, Kántor Csaba építész munkatárs | Üvegapszis terv: Balogh Eleonóra Ferenczy Noémi díjas üvegművész | fotó: Ligetvári Csenge Luca, Ligetvári István | Kivitelező: Vinculum Kft. |Alvállalkozók: PJ Vasmester Bt., RD-Stílus Kft. |
Podcast csatornánkon egy három részes sorozatban beszélgetnek az alkotók a Borzaspusztai Romkápolna történetéről, a felújítás folyamatáról és a szakrális helyek szerepéről. Hallgassa meg az adásokat!
A Trafik Kör Kortárs Művészeti Egyesület – a már saját erővel működtetett – Podcast csatornáján (Házak | Otthonok | Trendek | meg minden…) egy szakrális téma, a Borzaspusztai Romkápolna felújítás bemutatásának megvalósítását 2022. évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
TRAFIK KÖR 