A Borzaspusztai Romkápolna történetéről, felújításáról szóló három részes sorozatunk második epizódjában Ligetvári István építész beszélget Balogh Eleonóra üvegművésszel arról, hogy különböző egyéni sorsok, hogy kapcsolódnak és válnak egy közös történetté. Egy nagyszerű és nemes szándék, hogy ível akár romboló korszakokon keresztül, generációkon át, és a teremtő gondolat, hogy adhatja tovább az üzenetet.
A Borzaspusztai Romkápolna és az alkotó Ligetvári István építész személyes története 1991 nyarán kapcsolódott össze melynek különös epizódjai villannak fel a második részben.
A ROMKÁPOLNA TÖRTÉNETE
A templom alapítója és építője Siménfalvi Székely József ( Sári, 1865. március 19. – Borzaspuszta, 1942. szeptember 27.) szülőfaluja jegyzője volt 1900 és 1915 között. Az építésre a 23 évesen hősi halált halt Kázmér fia emléke sarkallta, aki az első világháború egyik csatájában, Szokolikinél szerzett sérülésébe halt bele.
Székely József kifejezett szándéka szerint a birtokán létrehozott kegyhely segítségével „a művelődés és Istenfélelem szent érzésében nevelődjenek és növekedjenek kicsik és nagyok egyaránt”.
A templomot Kerekes József pestszenterzsébeti kőműves 1936. június 8-án kezdte el építeni, szeptemberben pedig már be is fejezte a munkálatokat. Székely József 1936. augusztus 20-án a templom részére országzászlót, Bugyi település római katolikus egyházközségnek pedig a birtokából ötven hold földet adományozott a templom fenntartására. A frissen megépült vallási helyet 1936. október 29-én Vedres Béla pestújhelyi apátplébános szentelte fel. Székely József kérésére feleségét – Pártos Hermint – és fiát – Székely Kázmért – a Fiumei úti sírkertben, a nagyszülőket – Székely Mihályt és Bordossy Borbálát – a sári temetőben 1936. október 20-án exhumálták, majd a templomszentelés napján ünnepélyes keretek közt helyezték el valamennyiüket a Borzashegyi templom családi kriptájában.
Templomépítő tevékenységéért Székely József ezen a napon vehette át XI.Piusz pápa „Pro Ecclesia et Pontifice” kitüntetését. Magát az alapítót 1942-ben temették.
A II. világháború alatt a templomot feldúlták, a kriptát kifosztották, a család tagjainak koporsóit pedig kiforgatták. A háború után a templom harangjai eltűntek, az államosítások után aztán teljes volt a pusztítás. Az 1980-as évek végére csak a betonból készült oldalfalak, a főbejárat és a szentély alatti kripta maradt meg. Suhajda Péter a borzaspusztai templom utolsó harangozójának leszármazottja az időtájt Medjugorjében volt és azzal az “üzenettel” tért haza, hogy vegye gondjaiba elhagyatott romot. Megszervezte az elérhető maradványok összegyűjtését és a templom melletti felszentelt kis sírkertben Székely József és Suhajda Mátyás családtagjait újra temették. A templomrom környezetét azóta újabb generációk tartják rendben és sűrűn látogatott kegyhellyé vált.
Koncepció | Építészeti terv: Ligetvári István – Ligetvári Dorottya Sára építészek, Kántor Csaba építész munkatárs | Üvegapszis terv: Balogh Eleonóra Ferenczy Noémi díjas üvegművész | fotó: Ligetvári Csenge Luca, Ligetvári István
A Romkápolna történetéről további információk és képek az alábbi cikkünkben elérhetőek. Hallgassa meg a három részes adás epizódjait:
A Trafik Kör Kortárs Művészeti Egyesület – a már saját erővel működtetett – Podcast csatornáján (Házak | Otthonok | Trendek | meg minden…) egy szakrális téma, a Borzaspusztai Romkápolna felújítás bemutatásának megvalósítását 2022. évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
TRAFIK KÖR 